Amalgám kontra kompozit: brit tanulmány figyelmeztet az ellátási válság veszélyére a 2034-es kivezetés miatt

Dental Tribune International

p. 4 szeptember 2026

mentés

NEWCASTLE UPON TYNE, Anglia: Az Egyesült Királyságban az NHS (Nemzeti Egészségügyi Szolgálat) keretében végzett hátsó fogászati helyreállításoknál továbbra is az amalgám a leggyakrabban alkalmazott anyag, ám kompozitra való lecserélésének a fő érintettekre gyakorolt szélesebb körű következményeit még nem vizsgálták átfogóan. A Newcastle-i Egyetem egy jelentős új elemzése szerint az amalgám számos, a páciensek, a fogorvosok és az NHS számára fontos szempont tekintetében felülmúlja a kompozitot; ez komoly aggályokat vet fel a globális, 2034-es kivezetési határidő közeledtével.

Dr. Oliver Bailey, a Newcastle-i Egyetem helyreállító fogászattal foglalkozó klinikai oktatója és a tanulmány vezető szerzője. (Fotó: Dr. Oliver Bailey)

A kutatás több mint 1500 brit háziorvos bevonásával készült felmérésen alapult, amely a közvélemény preferenciáit vizsgálta, és modellezte az amalgám és kompozit restaurációk élettartamra szóló kezelési eredményeit és költségeit. Az eredmények meglepőek voltak: az amalgám restaurációk és a helyreállított fogak várhatóan tovább tartanak, mint a kompozit alternatívák, és alacsonyabb élettartamra szóló költségeket generálnak a betegek, az NHS és a klinikusok számára egyaránt, miközben a posztoperatív szövődmények becsült kockázata is alacsonyabb volt. A számszerűsített eredmények közül az egyetlen, ami a kompozitot támogatta, a megjelenés volt. Az elemzés azonban nem számszerűsítette a környezeti hatásokat vagy a tágabb beteg- és orvosbiztonsági szempontokat.

Az ellátáshoz való méltányos hozzáférés következményei központi aggodalomra adnak okot. A Dental Tribune International kérdésére, hogy mi történhet, ha az amalgám eltűnik, a vezető szerző, Dr. Oliver Bailey, a Newcastle Egyetem restauratív fogászatának klinikai előadója egyenesen válaszolt: „Az Egyesült Királyságban a fogorvosok és terapeuták nagy többsége úgy vélte, hogy több közvetett restaurációra és több kihúzott fogra lenne szükség, ha az amalgámot fokozatosan kivonják.”

Az ilyen változások valószínűleg az alacsonyabb jövedelmű betegeket sújtják majd a legsúlyosabban, potenciálisan elmélyítve a meglévő szájüregi egészségügyi egyenlőtlenségeket. Az elemzés megállapította, hogy kompozittal hamarabb elérik azt a pontot, ahol a további közvetlen helyreállítás már nem lehetséges, mint amalgámmal, és a szerzők azzal érveltek, hogy ez is növelheti a drágább kezelés vagy foghúzás szükségességét.

Tehát minek kell változnia 2034 előtt? A képzés az egyik egyértelmű prioritás. „A kompozittal végzett tanfolyamok és képzések általában nem teszik magabiztossá a klinikusokat a nehéz helyzetekben, és fejlődniük kell” – jegyezte meg Dr. Bailey, rámutatva a jelenleg fejlesztés alatt álló szakértői konszenzusos iránymutatásokra a komplex üregek kompozittal történő kezeléséhez.

A klinikai készségeken túl Dr. Bailey azzal érvelt, hogy az egész rendszert újra kell gondolni. „Ideális esetben az NHS fogászati szolgálatának először meg kell határoznia céljait, és a költségvetési korlátain belül olyan rendszert kell kidolgoznia, amely lehetővé teszi a kezelés nyújtásának és az eredmények hatékony monitorozását, miközben ösztönzi ezeket a célokat és minimalizálja a nem kívánt következményeket.” A tanulmány figyelmeztetett, hogy ilyen reform nélkül az amalgám kivezetése azzal a kockázattal jár, hogy a legkiszolgáltatottabb betegek körében felgyorsulnak a foghúzások – és tovább terhelik a már amúgy is túlterhelt NHS fogászati szolgálatot.

Az „Amalgám versus kompozit restaurációk: Költség-következmény elemzés” (“Amalgam versus composite restorations: A cost-consequence analysis”) című tanulmány 2026. július 24-én jelent meg a British Dental Journal-ban.