Az omega-3 és az alacsony dózisú aszpirin ígéretesnek bizonyul súlyos parodontitis esetén

Iveta Ramonaite, Dental Tribune International

sze. 28 október 2026

mentés

SÃO PAULO, Brazília: Az antimikrobiális rezisztenciával kapcsolatos aggodalmak, valamint a kiegészítő antibiotikum-kezelés korlátai arra ösztönözték a kutatókat, hogy a parodontális (fogágy-) kezelés egyéb megközelítési módjait vizsgálják. Egy egyéves, randomizált klinikai vizsgálat során az omega-3 zsírsavak és az aszpirin együttes alkalmazását tanulmányozták súlyos parodontitisben szenvedő pácienseknél, a kezelési eredmények javítása érdekében. Az eredmények arra utalnak, hogy a gyulladásos válasz ilyen módon történő modulálása a jövőben alternatívát jelenthet azon kiválasztott betegek számára, akiknél a szisztémás antibiotikum-kezelés nem alkalmazható.

A vezető szerző, Dr. Nídia Cristina Castro dos Santos – a São Paulo-i Faculdade Israelita de Ciências da Saúde Albert Einstein kutatója – a Dental Tribune International-nek elmagyarázta, miért alkalmazták együtt ezeket a szereket: „Az omega-3 zsírsavak másképpen fejtik ki hatásukat, mint a hagyományos gyulladáscsökkentő gyógyszerek: ahelyett, hogy blokkolnák a gyulladást, segítik a szervezetet olyan molekulák előállításában, amelyek aktívan megszüntetik azt, és támogatják a szövetek regenerációját. Az alacsony dózisú aszpirin pedig fokozza e közvetítő molekulák képződését.”

A kutatók ezért azt vizsgálták, hogy a nagy dózisú omega-3 és az alacsony dózisú aszpirin – a nem sebészi parodontális kezelés kiegészítéseként alkalmazva – javíthatja-e a parodontitishez (fogágygyulladáshoz) társuló, tartós gyulladásos válaszreakció kontrollját. Egy többközpontú vizsgálatot folytattak le, amelybe 109, III. vagy IV. stádiumú parodontitisben szenvedő pácienst vontak be. Összehasonlításképpen bevonták a metronidazol és amoxicillin kombinációját is; ez az az antibiotikum-kombináció, amelynek kiegészítő kezelésként történő alkalmazása mellett a legerősebb klinikai bizonyítékok szólnak. A résztvevők mindegyike szubgingivális (íny alatti) tisztításon esett át, majd véletlenszerűen osztották be őket négy csoport egyikébe: placebót, antibiotikum-kúrát, omega-3-at és aszpirint, vagy pedig mindkét kiegészítő kezelést kapták.

Az antibiotikumokéval összevethető eredmények

Az egyéves utánkövetés során a három kiegészítő kezelési mód valamelyikében részesülő páciensek több mint fele elérte a vizsgálatban kitűzött terápiás célt – miszerint legfeljebb négy olyan terület maradjon, ahol a szondázási mélység eléri vagy meghaladja az 5 mm-t –, szemben a kizárólag szubgingivális (íny alatti) műszeres tisztítással kezelt csoporttal, ahol ez az arány egynegyednél is alacsonyabb volt. Bár a háromféle kiegészítő kezelésnél hasonló eredményeket tapasztaltak, a vizsgálat túl kis mintaszámú volt ahhoz, hogy határozott következtetéseket lehessen levonni az egyes módszerek egymáshoz viszonyított hatékonyságáról.

Prof. Magda Feres – egy általa társszerzőként jegyzett randomizált klinikai vizsgálat eredményei alapján – úgy véli, hogy az omega-3 zsírsavak és az alacsony dózisú aszpirin kombinációja a jövőben alternatívát jelenthet azon kiválasztott páciensek számára, akik nem szedhetnek szisztémás antibiotikumokat. (Fotó: Prof. Magda Feres)

„Az omega-3 és az alacsony dózisú aszpirin kombinációja a metronidazolt és amoxicillint alkalmazó protokolléval összemérhető klinikai előnyöket eredményezett. Ez valós alternatívát kínálhat azoknak, akik nem szedhetnek antibiotikumokat – különösen azoknak, akik allergiásak ezekre a gyógyszerekre, vagy valamilyen intolerancia miatt nem tolerálják azokat” – nyilatkozta sajtóközleményében a tanulmány vezető szerzője, Prof. Magda Feres, a bostoni Harvard School of Dental Medicine (USA) Szájgyógyászati, Fertőzési és Immunitástani Tanszékének vezetője.

Dr. Castro dos Santos két további figyelemre méltó eredményt is kiemelt: „Egyrészt az antibiotikumok omega-3-mal és aszpirinnel való kiegészítése nem jelentett többletelőnyt. Másrészt a kiegészítőket szedő csoportnál tapasztalt javulás még hat hónappal a készítmények szedésének abbahagyása után is fennmaradt; ez arra utal, hogy a gyulladásos válaszreakció »átprogramozása« tartós hatással bírhat.”

Az eredmények különösen fontosak az antimikrobiális rezisztencia fényében, mivel a gazdaszervezet válaszreakcióját módosító (ún. „host modulation”) stratégiák segíthetnek abban, hogy a szisztémás antibiotikumokat megőrizzük azon betegek számára, akiknél azok alkalmazása klinikailag elengedhetetlen. Ugyanakkor a vizsgálatba kizárólag szisztémásan egészséges, nem dohányzó személyeket vontak be, a gyomorfekélyben vagy vérképzőszervi betegségekben szenvedőket pedig kizárták – ami az aszpirin ellenjavallatai miatt fontos szempont. Ezért további, nagyobb létszámú és változatosabb összetételű – például cukorbetegségben vagy egyéb szisztémás betegségben szenvedőket is magában foglaló – vizsgálatokra lesz szükség annak meghatározásához, hogy mely páciensek profitálhatnak leginkább ebből a megközelítésből.

„Óvatos optimizmussal tekintünk az eredményekre. Ez egy fontos lépés, de még nem a történet vége” – fogalmazott Dr. Castro dos Santos. Jelenleg elemezzük a vizsgálatból származó mikrobiológiai adatokat; az előzetes eredmények arra utalnak, hogy ezek a terápiák csökkentik a betegséggel összefüggő baktériumok számát, és kedveznek a parodontális egészséggel összefüggő fajoknak.

A „Immunomodulátorok – szisztémás antibiotikumokkal kiegészítve vagy anélkül – a parodontitis kezelésében: egy 1 éves, többközpontú, placebo-kontrollált, kettős-vak, randomizált klinikai vizsgálat” 8“Immunomodulators, associated or not with systemic antibiotics, to treat periodontitis: A 1-year multicenter, placebo-controlled, double-blind, randomized clinical trial”) című tanulmány a Journal of Periodontology 2026. júliusi számában jelent meg.