A cukorbetegség összefügg a fogászati implantátumok gyengébb hosszú távú eredményeivel

Franziska Beier, Dental Tribune International

h. 14 szeptember 2026

mentés

GÖTEBORG, Svédország: Bár a cukorbetegség a fogágygyulladás (parodontitis) jól ismert kockázati tényezője, a diabétesznek az implantátum körüli gyulladásra (peri-implantitis) és az implantátum elvesztésére gyakorolt hosszú távú hatásával kapcsolatos bizonyítékok eddig nem voltak egyértelműek. A Göteborgi Egyetemen nemrégiben készült doktori értekezés most népességszintű bizonyítékokkal szolgált az 1-es és 2-es típusú cukorbetegség, valamint az implantációs kezelések kimenetele közötti összefüggésről.

Dr. Anna Trullenque Eriksson a Göteborgi Egyetem parodontológiai kutatója. (Fotó: Majk Zanqrelle)

A disszertációt Dr. Anna Trullenque Eriksson, a Sahlgrenska Akadémia Fogászati Intézetének kutatója írta. Doktori kutatása részeként hét svéd nemzeti nyilvántartás adatait elemezte, és összehasonlította az 1-es vagy 2-es típusú cukorbetegségben szenvedőket cukorbetegség nélküli, megfelelően illesztett kontrollcsoportokkal. A hatalmas adatbázis – amely különösen nagy számban tartalmazott 1-es típusú cukorbetegségben szenvedő egyéneket – lehetővé tette számára, hogy olyan összefüggéseket vizsgáljon a cukorbetegség és a szájegészségügyi állapot között, amelyeket korábban nehéz volt felmérni.

„Eredményeink arra utalnak, hogy a cukorbetegség nemcsak a fogágy egészségét, hanem az implantátumok hosszú távú prognózisát is befolyásolhatja” – nyilatkozta Dr. Trullenque Eriksson a Dental Tribune Internationalnek. „A témával kapcsolatos korábbi bizonyítékok nem voltak egyértelműek, és nagyrészt olyan keresztmetszeti vizsgálatokon alapultak, amelyek kis létszámú – főként 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő – betegcsoportot vontak be. Tanulmányunk népességszintű bizonyítékkal szolgál arra vonatkozóan, hogy a cukorbetegség összefügg a peri-implantitis és az implantátum elvesztésének fokozott kockázatával.”

A vizsgálat megállapította, hogy mind az 1-es, mind a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedőknél magasabb volt a peri-implantitis kialakulásának kockázata. A peri-implantitis miatti implantátum-elvesztés azonban erősebb összefüggést mutatott az 1-es típusú cukorbetegséggel.

A megfigyelt összefüggésekben fontos tényezőnek bizonyult a vércukorszint-szabályozás. A cukorbetegség nélküli személyekhez képest a rossz vércukorszint-szabályozással élő, 1-es típusú cukorbetegségben szenvedőknél magasabb volt a peri-implantitis és az implantátum-elvesztés kockázata. A 2-es típusú cukorbetegség esetében a vércukorszint-szabályozás nem mutatott összefüggést a peri-implantitis előfordulásával, ugyanakkor a rossz szabályozású betegek körében gyakrabban fordult elő implantátum-elvesztés, mint a cukorbetegség nélküli személyeknél.

Az eredmények azt is kimutatták, hogy a cukorbetegség nélküli személyekhez képest a rossz vércukorszint-szabályozással élő, 1-es típusú cukorbetegségben szenvedőknél fokozott volt a fogágybetegség (parodontitis) és a fogelvesztés kockázata, míg a jó vércukorszint-szabályozással élőknél nem volt megfigyelhető ilyen kockázatnövekedés. A 2-es típusú cukorbetegségben szenvedőknél a kockázat a vércukorszint-szabályozás minőségétől függetlenül emelkedett volt, de a rossz szabályozású betegek körében mutatkozott a legnagyobbnak.

„Valóban láttunk jeleket arra vonatkozóan, hogy rossz vércukorszint-szabályozás esetén erősebb az összefüggés, de ezeket az eredményeket óvatosan kell értelmezni” – magyarázta Dr. Trullenque Eriksson. Amikor a vércukorszint-szabályozás szerinti alcsoportokat vizsgáltuk, a mintaméretek kisebbek voltak, ami csökkentette a becslések pontosságát, és korlátozta a megalapozott következtetések levonásának lehetőségét.

Következmények a fogászati implantációs kezelés szempontjából
„Úgy vélem, hogy a cukorbetegséget – különösen, ha nem megfelelően kontrollált – kockázati tényezőként kell kezelni az implantációs kezelés tervezésekor” – mondta Dr. Trullenque Eriksson. „Fontos, hogy a fogászati szakemberek megbeszéljék a páciensekkel a cukorbetegség diagnózisát és a vércukorszint-szabályozást, valamint segítsék őket abban, hogy az implantátum beültetése előtt a lehető legjobb vércukorszint-kontrollt érjék el.” Hozzátette: „Az is lényeges, hogy tájékoztassuk a pácienst a kockázatokról, és ennek megfelelően tervezzük meg az utógondozást, biztosítva ezzel a korai felismerést és kezelést arra az esetre, ha peri-implantitis alakulna ki.”

A Periodontal Research Using Nationwide Registry Data (Parodontológiai kutatás országos nyilvántartási adatok felhasználásával) című értekezést 2026. március 10-én tette közzé a Göteborgi Egyetem.